A fenntartható fejlődésről
A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy úgy elégítjük ki a saját szükségleteinket, hogy közben azzal nem csökkentjük a jövendő generációk képességét a saját szükségleteik kielégítésére.
Sokan örültünk, amikor a vattát felváltotta a betét, a szemetesvödörben az újságpapírt a műanyag zsák, a konyhát elárasztották a könnyű, olcsó és praktikus műanyag kiegészítők, és úgy egyáltalán, az életünk egész területét.
Mindez csupa jó szándékból történt, ahogyan a 2. világháború után az előregyártott betonpanelekből gyorsan felhúzható házak is hatékony megoldást kínáltak egy valós problémára, aztán ezek a lakótelepek most olyanok, amilyenek…
Örültünk, hogy autónk lett, örültünk, hogy repkedhettünk már a világban, soha nem voltunk még ilyen szabadok, és közben egyre többen lettünk, az összes autónkkal, műanyag holminkkal és utazásainkkal együtt.
Nemrég pedig ijedten szereztünk tudomást a hírekből és a dokumentumfilmekből arról, hogy hova is tartunk ezzel az őrült szabadságunkkal és fogyasztásunkkal — a saját vesztünkbe, de legalábbis az unokáinkéba biztosan.
Ha többet vágunk ki vagy költünk vagy használunk el, akkor az nem fenntartható, és ha közben károsítjuk a környezetünket, az szintén nem az. Az, hogy kivonulunk a társadalomból és nem vásárolunk többet, egyébként szintén nem az.
A fenntarthatóságnak a társadalmi igények, a gazdasági fejlődés és a környezeti ügyek hármasa mindegyikére vonatkoznia kell.
Márpedig, ha szeretnénk biztosítani azt, hogy a gyermekeink legalább ugyanolyan színvonalon éljenek, mint mi, akkor nem meríthetjük ki az erőforrásainkat, hanem meg kell őriznünk vagy bővítenünk azokat.
Mi tehát a fenntartható?
Például az, ha:
- A finn Epions Oy munkaállomásaink tervezői minden ötödik íróasztal vásárlása után ültetnek egy nyírfát.
- A cseh Treed márka nem elvetni akarja a technológiai fejlődést, hanem olyan praktikus termékeket tervez, mint például a lebomló telefon kábel, és minden megvásárolt asztali fa telefon töltője mellé ad egy bonsai magot, illetve szintén fák ültetését vállalja.
- Az osztrák Refished márka Kambodzsában kidobásra ítélt cement- és haleledel zsákokból készít újrahasznosítva dizájn táskákat.
- A 3rd Diadem japán tervezője, Tsuyoshi Tanaka papírrost-kompozitból készít fésűket és ékszereket.
- A magyar Schusterwatch mesterei egyedileg faragott fadobozaikban méretre készült bőrcipőket, öveket és régi, felújított órákat kínálnak.
- A svájci születésű, Londonban élő Sandra Liscio minden egyes eladott képének 20%-át a Svájci Klímavédelmi Társaságnak ajánlja fel, Svájc gyönyörű, de veszélyben lévő gleccsereinek megmentésére.
- De az is fenntartható, ha a francia Déglon cégtől vásároljuk a konyhai késeinket, akik élethosszig tartó garanciát vállalnak rájuk — habár a termékeik olyan jó minőségűek, hogy ezt még soha senki nem érvényesítette…
